Olvastam egy posztot az oltásellenesek elleni Alkotmánybírósági határozatról a BS blogon, ennek kapcsán gondolkoztam el a mellébeszélők felelősségén.
Az ügyben ugyanis korántsem bontják ki az igazság minden részletét (by Gyurcsány), egyik oldalon sem. A nemes egyszerűséggel ostobának nyilvánított oltásellenesek sem, de az orvostársadalom sem.
Mi is a probléma? Oltáspárti oldalról rendszeresen cáfolják, hogy az oltások kockázatosak lennének a beoltott gyerekekre nézve. Holott magam is ismerek olyan lebénult srácot, akinek egy védőoltástól indult be egy autoimmun folyamat, ami felzabálja az idegszálak ingerületátvivő rétegét. De több olyan eset is napvilágra került, ahol a hibás oltóanyag jól dokumentálhatóan tömeges megbetegedéseket (esetenként halált is) okozott.
Vagyis az állítás, hogy a védőoltások biztonságosak, egyszerűen nem igaz. Pontosabban nincsen rá garancia, hogy többé nem csúszik be olyan hiba, ami a védőoltás nyomán súlyos egészségkárosodást okozhat. Még akik azzal dobálóznak, hogy 99,9%-osan biztonságosak a védőoltások, azok sem szívesen beszélnek arról, hogy milyen veszélyek leselkednek az 1 ezrelékre, vagy hogy mennyire könnyen felborulhat ez az arány.
A védőoltások egészségkárosító hatásai ugyanis gyakorta késleltetve jelentkeznek, ezért egy hibás oltóanyag esetén a használatból kivonás is csak késve történhet (akár a teljes hibás oltóanyag felhasználása után). Addigra azonban a beoltottak nagy részénél már kialakultak a visszafordíthatatlan egészségkárosodások.
A valóság sokkal brutálisabb őszinteséget követel, mint amit az individualizmusra építő jóléti fogyasztói társadalom elviselne. Vagyis annak beismerését, hogy a védőoltás fő célja nem a beoltottak védelme valamilyen fertőzéstől, hanem a járványos fertőzések blokkolása. Tehát azok a beoltottak, akik az oltás következtében egészségkárosodást szenvednek, ezt a társadalom egészsége érdekében kell elviseljék.
A járványok megfékezésére a XX.sz. közepéig sokkal drasztikusabb, sokkal több áldozattal járó intézkedéseket hoztak. A karantén azt jelentette, hogy embereket fegyenctelephez hasonló zárt helyen tartottak megfigyelés alatt, ahova sokan egészségesen érkeztek, de a karanténban elkapták a fertőzést, és vagy ott pusztultak el, vagy megnyomorodva távoztak. Aki szökni próbált, azt lelőtték. A leprásokat szintén elkülönített telepekre száműzték. Ez nem öncélú kegyetlenkedés volt, hanem az egészséges közösség megvédése a tömegpusztító járványoktól.
Tehát a védőoltás nem valamilyen apró jóléti szolgáltatás, ami megóvja a gyerekeket valamilyen kellemetlen betegségtől, és nem áll arányban a vele járó nagy kockázattal. Nem az a kérdés, hogy mekkora valószínűséggel károsodik a gyermekem egészsége, ha beoltják, hanem hogy hány ember egészségét és életét veszélyeztetem, ha nem hagyom beoltani.
Már persze ha tényleg csak veszélyes járványok ellen oltunk kötelezően.