Mielőtt még megvádolna valaki, hogy független-objektív véleményalkotónak álcázom magam, szó sincs róla. Végtelenül frusztrált és elkeseredett vagyok amiatt, hogy Magyarország első olyan államfője, aki nem csak jó megjelenésű, bölcs, politikailag tapasztalt, erényes, hanem még szerethető is, kénytelen volt lemondani a tisztségéről. Méltánytalannak tartom, hogy olyan alakok hozták ebbe a helyzetbe, akikben a következetes felelősségvállalás szikrája sincsen meg.

Próbáljuk meg tárgyilagosan áttekinteni ezt a történetet. Nehéz, mert az ügyben megnyilvánulók olyan zavaros jogi, erkölcsi, érzelmi érvrendszerbe csomagolják alapvetően politikai véleményüket, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni, mi itt az üzenet lényege.

K. Endrét egy perben a bíróság bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban és vesztegetés hatósági eljárásban bűncselekményért elítélte. Az eset kiemelt sajtónyilvánosságot kapott, mivel a bíróság egy K. Endre felettese által elkövetett pedofil bűncselekmény kapcsán ítélte el másodrendű vádlottként. Az elítélt a bűncselekményt nem ismerte el, minden lehetséges módon fellebbezett az ítélet ellen, de nem nyert jogorvoslatot. Ezután felesége kegyelmi kérvényt nyújtott be.

Kegyelmi kérelmet Magyarországon a terhelt, a védő, a terhelt törvényes képviselője, valamint a terhelt hozzátartozója nyújthat be. A kérelemnek tartalmaznia kell: a terhelt személyes adatait, a bíróság vagy (eljárási kegyelem esetén) ügyészség megnevezését, az ügydöntő bírósági határozat vagy (eljárási kegyelem esetén) a vádirat számát, a kérelem célját, és a kérelem indoklását (pl. hogy az elítélt családját a büntetés teljesen ellehetetleníti).

A kegyelem intézménye eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a jogszolgáltatás által kiszabott büntetés súlyát az uralkodó csökkenthesse, ha úgy ítélte meg, hogy az elítélt már eléget szenvedett, a büntetés teljes végrehajtásához, az elítélt további gyötréséhez vagy kivégzéséhez nem fűződik közérdek. Lényegében az uralkodók számára ez lehetőséget nyújtott emberiességük kinyilvánítására, amire egyes vérszopó hírű uralkodók esetében az arculatuk rá is szorult.

Tehát nem az ítéletet (bűnös vagy ártatlan) érintette a kegyelem, hanem a büntetés mértékét, és az elítélt személye számított, nem pedig a terhére rótt bűn. Az USA azon tagállamaiban, ahol még létezik halálbüntetés, tudtommal minden elítéltet automatikusan felterjesztenek elnöki kegyelemre, mielőtt kivégeznék, függetlenül attól, hogy milyen és mennyi förtelmes bűncselekményért ítélték halálra.

Magyarországon a kegyelmi eljárás kicsit bonyolultabb, a kegyelem már a büntetőjogi eljárástól is mentesítheti a vádlottat, így ítélet sem feltétlenül születik. De a cél itt is az, hogy a hátrányos jogkövetkezményektől kegyelmi úton meg lehet menekülni akkor, ha a köztársasági elnök így dönt.

Természetesen ennek is van egy menete. A kérelem megjárja az elsőfokú bíróságot, az Igazságügyi Minisztériumot, begyűjtenek egy csomó szakértői véleményt (büntetés végrehajtástól, pártfogó felügyelettől, stb.). Személyes meghallgatásra nem kerül sor (szerintem azért, mert ezek esetleg torzító módon befolyásolnák az elítélt sorsára összpontosított döntést). Szerintem a tárgyalások menetét sem vizsgálják, legfeljebb abból a szempontból, hogy az elítéltnek van e reális esélye egyéb úton jogorvoslatra. A köztársasági elnöknek erre egészen biztosan nincsen sem ideje, sem apparátusa.

A köztársasági elnök asszony K. Endrét kegyelemben részesítette. Feltehetően nem tájékoztatták sem a kérvényben, sem a tanácsadói, hogy egy már súlyosan átpolitizált ügyben kérik a beavatkozását.

Az ellenzéki pártok és szervezetek, valamint a sajtó óriási botrányt kavartak abból, hogy az elítéltet a bírósági ítéletnél is súlyosabb mértékben marasztalták el, és kötötték össze az elsőrendű vádlott pedofil ügyével, pedofília-támogatót kreálva ezzel nem csak az elítélt K. Endréből, hanem a neki kegyelmet adó köztársasági elnökből és mindenkiből, aki a kegyelmi kérvényt bármilyen módon támogatta. Figyelmen kívül hagyva, hogy kegyelmet nem a bűncselekmény enyhe vagy súlyos volta miatt szoktak gyakorolni, hanem az elitélt személy iránti könyörületből.

A kormányfő úgy próbálta az ügyet rövidre zárni, hogy kijelentette, pedofiloknak nincsen kegyelem, és erre alkotmánymódosítási indítványt is be kíván terjeszteni. Ez a javaslat lényegében démonizálja mindazokat, akik pl. egy nevelőtestületben előbb tájékozódnának a vádak igazságtartalmát illetően, és csak azután engednék a botrányt kipattanni.

Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit igazságügyi miniszter a politikai botrány továbbgyűrűzését megelőzendő felelősségüket vállalva lemondtak a hivatalaikról. Ez az igazán gerinces húzásuk olyan frusztrált gyűlölethullámot és gyalázkodást generált a botrány tovább-habosításában érdekelt ellenzéki sajtóban, ami még a megszokottnál is meghökkentőbb. Erre már K. Endre is azt nyilatkozta, hogy bár továbbra sem tartja magát bűnösnek abban, amiért elítélték, de ha tudta volna, hogy ekkora árat kell fizetnie a köztársasági elnöknek, akkor be sem adta volna a kegyelmi kérvényt (https://pecsaktual.hu/balhe/megszolalt-k-endre-es-leirta-a-sajat-verziojat/).

Sajnos Novák Katalin és Varga Judit  lemondásukkal egyben hallgatólagosan egyetértettek Orbán Viktor kijelentéseivel, mely szerint hiba volt egy pedofil bűncselekmény kapcsán érintett elítéltnek kegyelmet adni. 

Ennek a kitekeredett logikája a következő: Egy pedofília kapcsán kiszabott ítélet esetén bűnpártolónak minősül nemcsak az, aki a vád és ítélet szerint tudott a pedofíliáról, és bármilyen módon késleltette a bűnösök felelősségre vonását, hanem az is, aki a bűnpártoló mellett kiállt, azt védte, annak kegyelmet adott, vagy a kegyelmi eljárásban a bűnpártoló mellett tett javaslatot. Sőt emiatt a poszt miatt már én is bűnpártolónak számíthatok, és a mellettem kiállók is hetedíziglen. Pedofília ügyében pedig ugyebár a bűnpártolóknak nincsen kegyelem.

Amennyiben eltekintünk a hangzatos politikai jelmondatoktól, és a politikai szimpátiától, azt kell látnunk, hogy a köztársasági elnöknek joga van BÁRMILYEN jellegű bűncselekmény esetén kegyelmet gyakorolni, amennyiben arra jogosult személy kérelmet nyújt be. Nem az igazságszolgáltatás konkurens alágaként, hanem hogy az irgalom felülírhassa a jogot. Lehet ezen vitatkozni, lehetne pl. a kegyelmi döntés népszavazás tárgya, és akkor nem valamely közjogi méltóságnak kellene a döntés politikai felelősségét viselnie. De semmiképpen nem tartom helyesnek abban a tekintetben megkötni a kegyelmet gyakorló kezét, hogy mely bűncselekmények KAPCSÁN ne lehessen kegyelmet gyakorolni, mivel ezzel pont a kegyelem emberiességi jellege vész el.