Először is leszögezném, elfogadhatatlannak tartom, ha valaki rendszeresen vagy súlyosan bántalmazza a hozzátartozóit. Ez nem csak jellemhiba, nemcsak bűn, hanem a hatályos jog szerint is bűncselekmény. Sem férfi sem nő részéről nem tolerálható.
Másodszor: a nők és gyengék bántalmazása az erősebb férfiak részéről lovagiatlan magatartás, és közmegvetést vált ki.

Az alapok lerakása után viszont felmerül néhány kérdés:

- Az a tiltás, amivel a modern társadalom az erőszakot körülveszi, egyértelműen a férfiakat sújtja. A férfias viselkedésnek ugyanis a legutóbbi időkig szerves része volt a fizikai agresszió, amire egyébként a közösség támaszkodott. Az erős férfi védi meg a hordát, hódít meg új élettereket, vadássza le a prédát, cserében gondoskodhat az utódnemzésről. Ma ebből annyi maradt, hogy az edzőtermekben öncélúan felfújt izomzatú hímek kapják meg a műtőasztalokon öncélúan felfújt mellű plázanőstényeket, de az egyik nem üthet, a másik nem szoptathat. A természetes ösztönök ilyen radikális letörése, a nemi szerepek radikális megváltoztatása vagy eltörlése a családokat is instabillá tette és a pszichét is rombolja, többek között ezért is látunk magunk körül annyi sérült személyiséget.
- Az alapjáraton alárendelt szerep, ami a modern társadalom családjaiban a férfiaknak kijut, sok esetben társul megalázó és provokáló helyzetekkel, amikor a nő mások előtt is demonstrálja a családon belüli egyeduralmát, és meghazudtolja, hitelteleníti a férfit. Ez egyébként független a férfi és a nő társadalmi státuszától, keresetétől, egyszerűen abból a külső körülményből adódik, hogy a kétgenerációs családokban a gyermekek nevelése, és ebből adódóan a háztartás nagyobbrészt a nőkre hárul, így ők vannak a családon belül döntéshozatali előnyben. A provokáció kiváltotta erőszak megítélése a provokáció mértékétől is függ. 
- Néhány öntudatos nő azt írja, ő nem tűrné, hogy a férje megüsse, az első alkalom után elválna tőle. Hát én nem tudom, az én értékrendemben van egy olyan fogalom, hogy házastársi hűség, és én a hűtlenséget jobban elítélem, mint az erőszakosságot. Nem is beszélve arról, hogy nemegyszer a hűtlenkedés váltja ki a férfiakból a biológiailag mélyen kódolt agressziót.
- Thomas Gordonnal ellentétben én nem látom igazoltnak azt a tézist, miszerint MINDEN konfliktus megoldható megbeszéléses, tárgyalásos úton. Állításom szerint létezik olyan helyzet, amiben a konfliktus jellege vagy a résztvevők tudatállapota miatt a fizikai megoldás az egyetlen célravezető megoldás. Nem pusztán azért, mert esetenként nem lehet másképpen kizökkenteni a másikat abból az ön- és közveszélyes viselkedésből, amit produkál, hanem azért is, mert előfordulhat, hogy az illető későbbi bűntudata, ami majd a kapcsolat helyreállítását akadályozza, csak ilyen módon oldható fel. Hallottam már olyat, hogy a feleség, miután becsípett, és társaságban a legérzékenyebb pontján megalázta a férjét, kijózanodva maga kérte, hogy a férje (aki egyébként soha egy ujjal sem bántotta) pofozza fel.

Ha ragaszkodunk a tradicionális lovagi kódexben foglaltakhoz, miszerint egy férfi nem emelhet kezet egy hölgyre, akkor nem dobhatjuk ki a kódex többi részét sem, ami szabályozta a férfiak és nők viselkedését a középkorban. Aki pedig az emancipáció jegyében megengedi a nőknek a közönséges és kihívó viselkedést, az a férfiaktól sem várhat mást, mint durva és közönséges bánásmódot.