;Harmat Árpád Péter történelemtanár posztját olvasom Petőfi Sándor tervezett újratemetése kapcsán. Innen-onnan még hozzáolvasok információkat, például hogy megtalálták Petőfi 24 orosz versét.
Ami feltűnő a Barguzinban fellelt sír esetében, az a kategorikus elzárkózás az ellentmondások feloldása elől. A gúny és lekezelő modor minden olyan eredménnyel kapcsolatban, ami nem illeszkedik a kanonizált tudományos elméletekhez. Az MTA-tól már megszoktuk, hogy tudományos arroganciát tanúsít minden olyan megállapítással szemben, ami a dogmáinak felülvizsgálatát igényelné. Ugyanilyen türelmetlenséggel lépnek fel az alternatív eredmények és elméletek szószólói is a kanonizált tudománnyal szemben.
A nem alaptalan feltevések nyomán feltárt barguzini sír csontvázának tudományos vizsgálata azt a megállapítást tette, hogy:
"...a tény, hogy női csontvázról van szó, cáfolja a feltételezést, amely szerint Petőfi földi maradványait találta volna meg az expedíció.”
Erre hivatkozva aztán évtizedekig útját lehetett állni további vizsgálatoknak, pl. az összehasonlító DNS vizsgálatnak. Végül egy kínai kutatócsoport DNS vizsgálata Petőfivel azonosította a csontvázat, míg egy másik kutató, Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko, a koponyaforma és a Petőfi-dagerrotípia összevetése alapján jelentette ki, hogy a koponya Petőfié, nincs vita.
"Nincs vita" - állítja tehát mindkét fél, elzárkózva a vitától, elvitatva a másik fél tudományos kompetenciáját.
Pedig az MTA-nak és az alternatív kutatóknak nem kellene mást tennie, csak a tényeket kivenni a közmegegyezés keretéből, és áthelyezni egy másik keretbe:
"A tény, hogy női csontvázról van szó, megingatja a feltételezést, amely szerint Petőfi minden tekintetben férfi volt."
Milyen gyönyörű érv lenne ez a gender-elmélet és a melegjogi mozgalmak számára! Petőfi genetikailag nő volt! Még a gyermektelensége is új értelmet nyerne. Persze ehhez ki kellene dobni a történettudomány megannyi eddig tényként kezelt feltételezését és elméletét, de mekkora előrelépés lenne, ha a Pride-on ezután techno zene helyett a Kaláka által megzenésített Petőfi versekre ráznák a szivárványszínű tangát.
Komolyra fordítva a szót: tudományos kutatásban szégyenletes viselkedés, ha valaki elutasítja, vagy meggátolja a további vizsgálatokat, csak azért, hogy ne kelljen beismernie a saját eredményeinek érvényességi korlátait. Ez minden kutatóra igaz, de a közpénzekből fizetett tudósainkra fokozottan érvényes.