Érdekes okfejtés, különösen amiatt, mert kihagytad a társadalmi-szociális körülmények szerepét. Ha csak magát az emberi életet nézném, akkor valóban minden alapvető jogot megelőz, csakhogy ez sajnos nem ennyire egyszerű.

Amiért nekem ettől a kormánykampánytól borsódzik a hátam az pedig ebben keresendő. Egy szegényedő, öregedő, bizonytalan gazdasági szerkezetű társadalom egyébként is jóval kiszolgáltatottabb tagjaira, a nőkre - mert szerintem sem a munkahelyeken, sem a családokban nem beszélhetünk még teljes egyenjogúságról - hárít minden felelősséget.

Ellenben ha ezzel együtt olyan óriásplakátok is megjelennének, amelyeken ugyanezen magzat szövegbuborékába az van írva, hogy "Apa kérlek inkább húzz gumit, mert nem akarok elutasított élet lenni" Na akkor lehet, hogy nem küldtem volna el ennyire őket a picsába.

Valóban kihagytam a társadalmi-szociális szempontokat, mert ebben a kérdéskörben roppant gyengének, mi több, félrevezetőnek tartom ezeket.

Szabad-e éhínség idején a szülőknek megölni és megenni a gyerekeket?
Adható-e jó válasz a fenti kérdésre szociális alapon? Szerintem nem.

Abban egyetértünk, hogy a társadalom egyoldalúan a nőkre hárítja a gyermekvállalással kapcsolatos felelősséget. Ám sajnos a biológia is. Ha eltekintünk a nemi erőszak révén fogant magzatoktól - ami leszűkített körben valóban fajsúlyos érv lenne - a nő dönti el, kivel él nemi életet, és milyen feltételekkel. Ha védekezik, védekezik, ha nem, nem. A felelősség férfiakra hárítása ebben az esetben egyszerűen nem helytálló. A nem kívánt következmények elsősorban nem a férfiakat sújtják, így voltaképpen mulatságos (és nem túlságosan emancipált dolog) tőlük várni, hogy lovagiasságból jobban képviseljék a nők érdekeit, mint maguk a nők.

Azt azért ne felejtsük el, hogy semmilyen fogamzásgátló eszköz nem ad 100%-os védelmet. A gumi kiszakadhat, lecsúszhat, a spermicid krémek se túl megbízhatóak, a tabletta sem nyújt teljes védelmet, fogamzásgátló spirál mellett is előfordul néha terhesség, stb. Szóval attól, hogy egy nő védekezik, még létrejöhet nem kívánt terhesség. A képlet sajnos nem olyan egyszerű, hogy "ha védekezik, védekezik, ha nem, nem".

Ez igaz, viszont - bár manapság nem divatos - van 100%-os megoldás, éspedig, hogy nem élünk nemi életet, hogyha emberölésre is készek vagyunk azért, hogy ne szülessen gyerekünk.

Az aktív nemi életet szokás úgy tekinteni, mint alanyi jogot, biológiai rendeltetését pedig mint valami rettenetes szörnyű következményt, amit minden áron el kell kerülni. Pedig ezt a nézetet semmi nem igazolja.

Szerintem a "ne éljünk nemi életet" soha nem volt divatos, csupán bizonyos korokban nem volt divatos beszélni róla, az uralkodó ideológiai nézetek miatt. De ez csak képmutatás, lásd:

www.mult-kor.hu/cikk.php?id=17590

Ha egy nő úgy dönt, hogy nem él nemi életet, de megerőszakolják, attól még ugyanúgy teherbe eshet. Szal bocs, de ez a módszer se 100%-os (bizony vannak ilyen abortusz esetek).

Az, hogy egy (vagy több) utódot etetni, gondozni, nevelni kell, sok ember számára elég szörnyű teher, pláne a szegényebb rétegben. Ezen kívül nincs mit igazolni rajta, önmagát igazolja. Ideológiákról ugyan vitázhatnánk, csak értelme nincs, mert ettől a gyereknevelés nem lesz számukra kevésbé teher.

És vajon miért izgatja az egyik embert, hogy egy másik ember tőle teljesen független módon abortuszt vagy eutanáziát követ-e el?

Jól jönne a sok szorgos, nyugdíjat kitermelő kéz, ezért gyártsunk ideológiát hozzá, hogy az abortusz elítélendő? Netán irigyek vagyunk arra, aki a szenvedéseit felmérve képes az életéről lemondani, s mi meg gyáva nyúlként végigkínlódnánk, amíg el nem jön a kényszerű vég? Ne járjanak jól a bátrak?

Érdekes, hogy ezen kérdések tárgyalásakor mindenki igyekszik a végső objektivitás kimért magaslatára helyezkedni, még csak a látszatát is kerülve, hogy önös érdekeink mentén alakítjuk ki a véleményünket...

úgy látom, te nagyon erősen életpárti vagy.
nem igazán értem, hogy hogyan nevezhető gyávának az az ember, aki fizikailag nem bírja elviselni az éveken keresztül tartó fájdalmat, akinek lelki szenvedést okoz (a fizikai mellett), hogy gyakorlatilag mindenki kényére kedvére ki van szolgáltatva, hogy az őt ápoló rokonoknak miatta nincs normális élete. miért gyáva, aki úgy látja, hogy az ilyen életnek nincs értelme?
elképzelhető, hogy bátornak mondható az az ember, aki mindezeket képes elviselni, aki felül tud emelkedni azon, hogy úgy érzi, mások terhére van, de aki inkább a halált választja egy élet nélküli élet helyett, az azért nem gyáva, még akkor sem, ha saját kezűleg képtelen kioltani a saját életét. az orvostól nem azért kér segítséget, mert a felelősséget akarja áthárítani, hanem mert tudat alatt még működik benne az életösztönnek nevezett valami, amit ugyan feleslegesnek érez már, de nem tud leküzdeni. ne ítéljük el ezeket az embereket...

és mikortól tekinthető egy magzat önálló életnek? amíg egy sejtszaporulatról van szó, addig miért tekinthető annak? mennyivel több ebben az állapotban, mint mondjuk egy fél vese?

ABORTUSZ PRÓ ÉS KONTRA

Azt mondják, hat érv szól a terhességmegszakítás mellett és hat ellene.
Az első érv jogi és embertani jellegű. Kimutatható, hogy sok társadalomban bevett gyakorlat a terhességmegszakítás és a csecsemőgyilkosság, szülői bűntudat vagy a társadalmi erkölcs megbomlása nélkül. Többnyire mostoha környezetben élő, marginális társadalmakkal szokás példálózni, mint az afrikai pigmeusok vagy a Kalahári sivatag busmanjai. Vagy olyan társadalmakkal, ahol nagy értéket képvisel a fiúgyerek, és a fölösleges lánygyerekeket meg szokták ölni. De ugyanez az érvelés hozza föl Japánt is, amely ma a hatodik legnagyobb a nemzetek sorában, és élen jár az iparosodásban.
Az ellenérv leszögezi, hogy a nyugati társadalom alapvetően különbözik a pigmeusokétól vagy a japánokétól, és ami náluk helyes és elfogadható, nálunk nem feltétlenül az.
A jogi érvelés hasonló. Kimutatható, hogy nem öröktől fogva léteznek a modern abortusztörvények: évszázadok alatt keletkeztek, számos tényező hatására. Az abortusz hívei szerint a modern törvénykezés önkényes, ostoba, helytelen. Olyan szabályozást szorgalmaznak, amely a jelen erkölcsét és műszaki színvonalát tükrözi, nem a múltat.
Az ellenérv szerint a régi törvény is lehet jó, és a meggondolatlan változtatás még jobban megingathatja amúgy is bizonytalan világunkat. Kevésbé emelkedett tálalásban ez az érv úgy hangzik, hogy az abortusz helytelen, mert tiltja a törvény. Értelmes orvosok is megnyugodtak ebben egészen napjainkig. Ma azonban már sokan vitatják az abortuszt, és az efféle leegyszerűsítést tarthatatlannak vélik.
A második érv az abortuszt a születésszabályozás eszközének állítja be. Hívei kijelentik, hogy az igény szerinti abortusz hatékony eszköze a születésszabályozásnak, amely, mint rámutatnak, Japánban, Magyarországon, Csehszlovákiában és sok más helyen bevált. Nem tesznek különbséget a fogamzásgátlás és egy olyan folyamat megszakítása között, amely még nem eredményezett életképes utódot. (A naptármódszert is egy kalap alá veszik az antibébi-tablettával, hiszen mindkettő ugyanazt a célt szolgálja.) Az érvelés lényege, hogy a szándék perdöntő.
Az ellenzők viszont választóvonalat húznak a megelőzés és a korrekció közé. Úgy vélik, ha egyszer bekövetkezett a fogamzás, a magzatnak jogai vannak, és megölése törvényszegés. A hagyományos születésszabályozás hívei közül is sokan osztják ezt a nézetet; számukra az a kérdés, mit tegyenek, ha a születésszabályozási módszerük csődöt mond - ami előfordul az esetek bizonyos százalékában.
A harmadik érv társadalmi és lélektani tényezőket latolgat. Több változata ismert.
Az első változat szerint az anya testi-lelki épsége mindig előbbre való, mint a meg nem született gyermeké. Az anya és már meglévő családja érzelmi és anyagi hátrányt szenvedhet egy újabb gyermek világrajövetelével, ezért adott esetben ezt meg kell akadályozni.
A második változat szerint erkölcstelen és bűnös dolog nem kívánt gyermeket világra hozni. Leszögezi, hogy egyre bonyolultabb társadalmunkban az utód felnevelése idő- és költségigényes, a gyereknek szüksége van az anyai odaadásra és az apa anyagi támogatására. Ha a család ezzel adósa marad, súlyosan károsítja őt. Nyilvánvaló, szélsőséges példa a házasságon kívül szülő anya, aki gyakran sem érzelmileg, sem anyagilag nem kész a gyermek fogadására.
Az ellenérvek kissé homályosak. Szó esik olyan anyákról, akik tudat alatt teherbe akarnak esni, az anyai ösztönről, elhangzanak közhelyek, miszerint "szüléskor nincs már nem kívánt gyerek". Vagy a kész tény kapitális érve: ha a gyerek egyszer már a világon van, a család befogadja.
A negyedik érv kimondja, hogy egy asszony soha, semmilyen körülmények között nem kényszeríthető arra, hogy gyereket szüljön, ha nem akar. Az igény szerinti abortusz ugyanúgy megilleti a nőt, mint a szavazati jog. Érdekes elmélet, de felhígult - némely szószólójának felróhatóan, akik gyakran adnak hangot ama téveszméjüknek, hogy a világot a férfiak uralják, akiktől nem várható együttérzés a másik nem iránt.
Akik ezt az érvet vitatják, gyakran rámutatnak, hogy a modern, emancipált nőnek módjában áll megelőzni a terhességet. Számtalan születésszabályozási módszer és eszköz áll rendelkezésére, a terhességmegszakítás szerintük nem helyettesíti a fogamzásgátlást. A fogamzásgátlás csődje vagy az akarat ellenére történő teherbe esés - például erőszak következtében - azonban nehezen illeszthető bele ebbe a koncepcióba.
Az ötödik érv kimondja, hogy az abortusz biztonságos, könnyű, egyszerű és olcsó beavatkozás: tehát a tehességmegszakítás törvényesítésének gyakorlati akadálya nincsen.
Az ellenérv leszögezi, hogy az abortusznál is fennáll bizonyos mortalitás; alacsony, de mégiscsak számolni kell vele. Sajnos az a bökkenő, hogy ma már tudjuk: a kórházi abortusz hatod-tizedannyire veszélyes, mint a kórházi szülés. Vagyis biztonságosabb elvetetni a gyereket, mint kihordani.
A hatodik érv a legújabb és a legelmésebb. Garrett Hardintól hangzott el először, aki döntő ponton vág bele a kérdés taglalásába, mikor azt firtatja: Gyilkosság-e az abortusz? Hardin szerint nem. Úgy érvel, hogy az embrió csak a megszületése után, hosszú tanulási folyamai végén válik emberré. Az embrió csupán sablon, mondja, amely a DNS, a biológiai átörökítő anyag származéka. Az információ önmagában még nem érték. Olyan, mint a tervrajz. Egy épület tervrajza értéktelen, így Hardin, csak az épület értékes és jelentős. A tervrajz elpusztítása nem büntetendő, hiszen a tervrajz bármikor pótolható, de az épület lebontását gondos mérlegelésnek kell megelőznie.
Íme, az érvelés gyors, leegyszerűsítő áttekintése. Hardin az antropológiában és a biológiában egyaránt járatos, nézőpontja egyedülálló. Azért érdekes, mert azon keresztül, hogy mikortól ember az ember, voltaképpen azt vizsgálja, hogy mitől ember az ember. A terv és az épület analógiájára visszatérve, a terv meghatározza, mekkora, milyen alakú, milyen szerkezetű legyen az épület, de az nem szerepel rajta, hogy New Yorkban vagy Tokióban, nyomornegyedben vagy gazdag környéken húzzák-e fel, hogy rendeltetésszerűen használják-e majd, vagy elhanyagolják. Hardin sugalmazása szerint az ember nemcsak az egyetlen két lábon közlekedő, nagy aggyal, ellenerőt kifejteni képes hüvelykkel rendelkező főemlős: ember mivoltának ismérve az anyai gondoskodás, a neveltetés is, amely a személyt a társadalmi csoport jól alkalmazkodó, működőképes elemévé teszi.
Az ellenérv szerint Hardin a DNS-t "nem specifikus" információ továbbítójának tekinti, holott teljesen egyedi információt hordoz. Egy adott anya és apa gyermekei nem egyformák, a DNS-re tehát nem áll, hogy "nem specifikus".
Erre Hardin azt feleli, hogy már az is teljesen véletlenszerű, hogy mely lehetséges sperma-pete DNS-kombinációk kezdhetik meg az érési folyamatot. Felhívja a figyelmet arra is, hogy egy átlagos nő petefészkei hozzávetőleg 30.000 petesejtet tartalmaznak, melyek közül alig néhány érik be. A többire éppoly biztos pusztulás vár, mintha elabortálnák. Holott, mondja Hardin, "szuper-Beethoven" is akadhat köztük.
Hardin okfejtése vadonatúj, és sokak számára nehezen érthető. Annyi azonban bizonyos, hogy előfutára a jóval tudományosabb érvelésnek az abortusz mellett vagy ellen. Olyan megközelítése a modern embernek, amely egyetlen testsejtje molekuláris működésével egész erkölcsiségét kívánja igazolni. Másfajta érvek is léteznek, de ezek nagyrészt ködösek és semmitmondóak. Gazdasági szempontok, hogy mibe kerül a kórházak átalakítása abortusz-futószalaggá; rémüldözés a gáttalan szabadosságtól, mint annak idején a fogamzásgátló tabletta bevezetésekor. Liberális ellenérvek, miszerint ami szabadabb, eleve jobb, és az elit melldöngetése, hogy gátat kell vetni az alsóbb néposztályok mértéktelen szaporodásának. De ezekre kár szót vesztegetni. Esztelen kis dühöngők hozakodnak elő effélével.

Michael Crichton: Élesben című művéből

"Biztonsági okból embernek tekintjük a megtermékenyülés pillanatától fogva (ez a teológiai megközelítés)."

A megtermékenyülés általában a nő petevezetékében valahol történik és ezután számos esetben nem tud megtapadni a méh nyálkahártyáján a zigóta, vagy valamikor később, a terhesség korai szakaszában spontán vetélés következik be. A teológiai megközelítést alkalmazva ezekben az esetekben is olyan temetést kellene rendezni, mint egy felnőtt ember, vagy legalább is, mint egy újszülött csecsemő halálakor?
Eszerint a spirál alkalmazása nem is fogamzásgátlás(, hisz a megtermékenyülés létrejön, csak megtapadni nem tud a zigóta)? Vagy ez így még elfogadható?
A tabletták esetében az esemény utáni tabletta már gyilkossági kísérlet? Ekkor még nem is lehet tudni, hogy valóban történt-e megtermékenyülés, létezik-e "aki" ellen elkövetik...
És vajon teológiailag mi a probléma a gumival? Az (ha nem szakad ki) valóban megelőzi a fogamzást, és nem utólag avatkozik be egy már megtermékenyült sejt sorsába.
És ha olyan nagyon fontos, hogy minden megtermékenyült petesejtből ember legyen, akkor miért nem lépünk még tovább, és kezdjük el követelni, hogy minden petesejtet kötelező legyen megtermékenyíteni? Számítsuk az élet kezdetét a peteéréstől a fogantatás helyett!