Hogy a címben szereplő tételt kifejthessem, először definiáljuk a CSODA fogalmát. Kissé önkényesen - de nem jogtalanul - eképpen szűkítem le a fogalmat: CSODA az, amikor egy természetfeletti erő célzottan és akaratlagosan beavatkozik, és a természeti törvények közül némelyiket időlegesen felfüggeszti vagy módosítja, s eképpen leleplezi magát.
Ez a szűkítés egyébként azért jogos, mert a csoda fogalmát elsősorban a vallások használják, tehát ilyeténképpen csak a vallási csodákkal kívánok foglalkozni. Nem tárgya ennek a posztnak az a fajta csoda, amikor pusztán az előzetes feltevéseinkkel és elvárásainkkal nem egyező eseményekkel találkozunk, és ez meglep bennünket.
Most vizsgáljuk meg, milyen eszmerendszerek foglalkoznak a minket körülvevő anyagi világ létrejöttével és struktúrájával. Alapvetően három szélsőséges álláspontot különböztethetünk meg, létrejöttük sorrendjében a kreacionistát, az evolucionistát és az intelligens tervezést.
"A gép forog, az Alkotó pihen" - írja Madách, és ez fejezi ki legjobban az intelligens tervezés elméletét. Vagyis van egy Teremtő, aki minden részletre kiterjedően előre programozta a világot, majd a "Legyen!" utasítás (RUN) kiadásával lefuttatta (futtatja) a programot. A program tökéletes, és bizonyos részeit természettudományos kutatásokkal és elméletekkel már felfedtük. Tartalmazza a fizikai törvényeket, a DNS-molekulát, a törzsfejlődést, és minden egyebet, amiről még sejtésünk sincsen.
"A gép pihen, az Alkotó forog" (vagy Mátrixosan: "nincs gép") - mondhatnák a kreacionisták, amely elmélet vegytiszta formában a tökéletes kézivezérlést feltételezi Istenről. A Teremtő ebben a világképben minden elemi részecskét egyenként tologat, és időnként megtévesztésül természeti törvényeket imitál, hogy jót nevessen azokon, akik ezt beszopták.
"Nincsen alkotó" - vallják a szélsőséges evolucionisták, akik szerint a természeti törvényeken túl nincsen semmi, és a világ szükségszerűen létezik pusztán azáltal, hogy a lét a nemlétnek mindössze egy magasabb szervezettségű, ezért stabilabb mutációja.
Az evolucionista világkép kizárja a csodát, mivel kizárja a természetfelettit. Mivel nincsen Teremtő, belepiszkálni sem tud a magától teremtődött, öntörvényű világba.
Az intelligens tervezés kizárja a csodát, hiszen miféle kontár program az, ahol bizonyos algoritmusokat időnként manuálisan le kell állítani, majd újraindítani. A tökéletes programnak ugyanúgy részét képezik a csodának tűnő események, mint a megszokott törvényszerűségek. Ha feltételezünk egy mindenható (azaz térben és időben nem korlátozott) Tervezőt, akkor logikusan mindaz a programjához tartozik, ami megtörténik.
A kreacionista világkép kizárja a csodát, mivel minden az. A teljes kézi vezérlés csak látszólag engedelmeskedik az oksági törvényeknek, valójában kauzalitás csak statisztikailag érvényesül. Ebből a nézőpontból Isten kizárólag isteni tettek útján mozgatja a világot, így objektív csoda nincsen (vagyis az, hogy csodálkozunk-e rajta, teljesen szubjektív). A víz borrá változtatása teljesen mást jelent egy ókori zsidónak, mint egy kannás borokat előállító Bács-Kiskun megyei borásznak.
Vizsgáljuk meg a kérdést egy másik (teológiai) aspektusból. Ha megtörténik a lehetetlen, azt okozhatja-e természetfeletti szabotázscselekmény? Ha van természetfeletti Teremtő, létezhet-e természetfeletti Megsemmisítő, aki meg akarja változtatni, tönkre akarja tenni, el akarja rontani a teremtést? Ennek a felvetésnek kreacionista szempontból az a buktatója, hogy Isten mindenen rajta tartja a kezét és a szemét, így szabotázs csak az ő engedélyével történhetne, ami olyan, mint ha maga tenné.
Az intelligens tervezés szempontjából sajátos vírusprogramot feltételez, melyet a Gonosz futtat a világban. Viszont sajátos világkép az, amelyben a csodák kizárólag ellenséges vírustevékenység nyomán történhetnek. Minden esetre éppen ez az a nézetrendszer, amely - ha nem is Istennek - de megengedi a csodákat.
Az evolucionista világképben semmilyen természetfelettinek nincsen helye, így a Gonosznak sem.
Összegezve: a csodák szubjektív jelenségek, melyek pusztán előzetes feltevéseinktől és elvárásainktól függenek. Vagy az entrópia és az evolúció összjátéka révén létrejövő alacsony valószínűségű események, vagy az előre megírt program által eleve tartalmazott, de általunk még nem ismert algoritmusok, vagy a Teremtő folyamatos teremtő munkájában megjelenő meglepő mozzanatok.
