"Az emberek ujjongva nézték, és eszükbe sem jutott volna arra gondolni, hogy hanyatló nép az, amely a tűzijátékot ennyire szereti. Lehet, hogy olvasóim másképpen gondolkodnak, de én a tűzijátékokból mindig az illető ország fizikai és szellemi színvonalára következtetek; minél többet költenek az előbbire, rendszerint annál alacsonyabb az utóbbi.
(Álltam a párizsi Place de la Concorde-on nem egy július 14-én, és elnéztem, hogyan engedi át magát egy egész nép e kápráztató látvány mámorának. Ott is csak azt gondoltam, hogy ezzel az üres csillogással kárpótolják őket szabadságukért. Milyen lelkesedés és milyen ragyogás — a külvárosokban pedig sötétség, szenny és nyomor! Ebből az illúzióból nem kérek — hajtogattam magamban.)"
(Thomas_Mayne_Reid: A fehér törzsfőnök)
A feljegyzések szerint az első – maihoz hasonló – tűzijátékot Kínában tartották a XII sz-ban ahol később azok az egyházi szertartások, ünnepek, vagy például a császár születésnapjának kísérő eseményei lettek, melyekhez már tűzijátékanyag gyárat is építettek. Később Japánban is létesült gyár. Az első európai gyárak Münchenben, Velencében, majd Angliában jelentek meg. A mediterrán országok ma is nagy gyártói hagyománnyal rendelkeznek, de Franciaország is kiemelkedik.
Magyarországon a Szent István napi tűzijáték 1927 óta minden évben megrendezésre került, kivéve, amikor a mindennapi pirotechnikáról a háború gondoskodott, illetve 1956 után a Kádári megtorlás éveiben. Így az én életemben mindig az ünnep szerves része volt, hogy este látványos tűzijátékkal zárták az egész napi látványosságok sorát.
2022-ben a negyedik választási bukás miatt végletesen frusztrált magyar ellenzék, és szavazóinak elkötelezett rétege a kétségkívül bekövetkezett infláció és az energiaellátási kockázatok miatt bevezetett korlátozások miatt ismét megpróbálkozott a kormány elleni hangulatkeltéssel, rámutatva, hogy a minden eddiginél nagyobb szabású tűzijáték költségei szemben állnak a gazdasági megszorításokkal. Pazarló szemfényvesztésnek minősítették, és egyes kormányellenes beállítottságú színházak támogatására szólították fel a kormányt a tűzijáték megszervezése helyett. A jó öreg "mennyi lélegeztetőgépet lehetne venni egy stadion árából" érvelés került elő ismét újracsomagolva.
Kevés 10 év körüli gyermeket ismerek, akit ne lehetne lenyűgözni a tűzijátékkal, legyen szó akár a szilveszteri-szülinapi csináld magad válfajáról, akár a nagy állami showról. Sok srácot ismerek, akik szívesen kísérleteznek tűzmágiával otthon vagy a kémia laborban. Fényfestés, tűzvirágok, pirománia, illúzió, minden benne van. Én felnőttként már nem érdeklődöm annyira az ünnepi tűzijáték iránt, hogy a kedvéért beutazzak Budapestre, de ha valahol meghallom a durrogást, megnézem. És nagyon szeretem a rakétát belecsúsztatni a kilövő csőbe, meggyújtani a kanócot, és huuuusssss... bumm! Kéjmámor.
Éppen ezért gyerekként nagyon zavart a fenti idézet olvasása. Nem tudtam volna megfogalmazni, de egy igen régi, gyönyörködtető művészeti ágat ilyen fensőbbséges gőggel megtiporni igazságtalan és hazug. Ugyanígy be lehet mocskolni a bábszínházat, a cirkuszt, a varietét, és a pantomimet, a térzenét és a fesztiválokat. Mindent, ami gyönyörködtet, mindent, ami örömet okoz.
És most egyesek hirtelen teleírták fészbúkfalvát azzal, hogy bárcsak tűzijáték helyett inkább Alföldi Róbert társulatát, meg a Krétakört támogatná az állam, meg hogy tüntetőleg távol fognak maradni az eseményről, hogy demonstrálják, mekkora pénzkidobás az egész, meg hogy ateista ismerősöm azért imádkozik, hogy mossa el az eső az egész szemfényvesztő parasztvakítást. Még a végül megrendezett esemény után is, amire talán minden eddiginél többen voltak kíváncsiak, volt, aki a megnövekedett füstkoncentrációról közölt adatokat, bizonyítva, hogy a tűzijáték nem csak pénzkidobás, hanem ártalmas is.
Én nem bánom, hogy az elkötelezetten ellenzéki érzelműek demonstratíve távol maradtak a sajnálatosan egy héttel elhalasztott ünnepi tűzijátéktól, mert így legalább a fiamék be tudtak tuszkolódni abba a hatalmas tömegbe, amely részt kívánt venni az eseményen. És amely tömeg nagy részét látványosan nem érdekelte semmilyen politikai állásfoglalás, egyszerűen csak örültek egymás örömének, álmélkodtak a megkomponált hang- és fényeffekteken, és örvendeztek egy-egy látványosabb robbanás felett.
De azért azon elgondolkoztam, hogy miféle lelkület dolgozik azokban az emberekben, akik évek óta kritizálnak, lesajnálnak, károsnak állítanak be, sőt betiltanának mindent, ami az embereknek, de különösen a gyermekeknek örömet okoz, ha nem az ő oldaluk szervezi. Legyen szó egy felújított műemlékről, egy új stadionról, egy múzeumról, egy ünnepi műsorról, vagy éppen tűzijátékról.
