A boldogtalan 80-as évek második felében a fellazuló szabályozásnak köszönhetően néhány maszek kiskereskedés bevezette a hétvégi és éjszakai nyitva tartást, mivel ezekben az időszakokban sokkal nagyobb árréssel tudták értékesíteni a portékájukat. Azt megelőzően csak a Blaha Lujza tér sarkán álló Csemege üzletben lehetett éjjel-nappal vásárolni, ezért a köznyelv is így nevezte: sokáig az Éjjel-Nappalban vásárolni egyet jelentett ezzel az üzlettel.
Az élelmes kisboltok hamar követőkre találtak, a 90-es évekre már szinte minden kisbolt átállt éjjel-nappali üzemmódra. Ezzel egyidejűleg a nagyobb üzletláncok is rájöttek, hogy nem maradhatnak le a versenyben, ezért egyre későbbi időpontokra kitolták a nyitvatartási idejüket. 
Erre aztán a gombamód szaporodó hiper- és szupermarketek is bevezették a késő esti és vasárnapi üzemet, hiszen ekkorra már lehetőségből kényszerré vált a dolog; a vásárlók hamar megszokták az újfajta szabadságot, ami szükségtelenné tette, hogy a bevásárlásnál akár csak egy nappal is előre kelljen gondolkodni. Így az üzletek már akkor is kénytelenek voltak nyitva tartani vasárnap, ha ez semmilyen üzleti előnnyel nem járt, az ellenkezője viszont annál több hátránnyal.
A vásárlási szokásaink a 90-es évek második felére teljesen ráálltak a vasárnapi vásárlásra, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy nem baj, ha a szombati nagybevásárlásból kifelejtettünk valamit, mert majd vasárnap elszaladunk érte. Így az állandó szolgáltatási kötelezettségel járó szakmák mellé bekerült a kereskedelem is.
De a hétvégi munka tilalma - részben a vasárnap is nyitva tartó üzletek miatt - rendkívüli módon fellazult az élet más területein is. Ma már kevés olyan munkáltatót találunk, aki a profit kedvéért ne rendelné be a dolgozóit vasárnapi munkára szemrebbenés nélkül.
A boltok vasárnapi zárva tartását előíró rendelet azt a felborult rendet igyekezett visszaállítani, amelyben a heti pihenőnap a pihenést szolgálja, és csak azok esetében engedélyezett a munkavégzés, akik vagy mások pihenéséhez járulnak hozzá (tömegközlekedés, kulturális létesítmények, turizmus, vendéglátás, stb.), vagy akik esetében a szolgáltatás szüneteltetése közveszélyt okozna (közművek, orvosi szolgáltatások, stb.). Ennek első lépcsője lenne a vasárnapi kereskedelmi szolgáltatások tilalma.
Az új szabályozás azonban több szempontból hibás.
- Két dicséretes - egymással részben ellentétes - célt akartak vele elérni. Egyrészt a vasárnapi családi pihenőnap visszaállítását, másrészt a családi kisvállalkozások megerősítését. Ezért meghagyták a vasárnapi nyitva tartás lehetőségét a családi kisüzletek számára. Így viszont a vasárnapi vásárlók jó része átterhelődött a kisboltokra, ahol az egy vásárlóra eső kiszolgálók száma jóval nagyobb, mint a nagy üzletekben. Így vasárnap fajlagosan kevesebb vásárlóról több eladónak kell gondoskodnia, ami pont szembemegy azzal az elképzeléssel, hogy vasárnap kevesebben dolgozzanak.
- Nem szabályozták kellő körültekintéssel az egyébként is alulfizetett kereskedelmi dolgozók munkabérét és munkaidejét. Ahhoz, hogy a dolgozók munkabére ne csökkenjen, a kieső vasárnapi munkaidőt hétköznapi hosszított nyitva tartással pótolták. Ez szinte minden kereskedelmi dolgozónak felborította az életét, kiváltképpen azokét, akik gyermeket nevelnek, akikre elsődlegesen hivatkozva hozták meg ezt a szabályozást. Hiszen így hétköznap a boltos anyuka késő estig dolgozik, a gyermekeit nem is látja, sovány vigasz, hogy vasárnap együtt lehet az egész család (kivéve ha apuka buszsofőr).
Így elmondható, hogy a vásárlói szokások békés visszarendeződése helyett minden szinten felborzolódott kedélyeket és érdeksérelmeket találunk. Bosszankodnak a vásárlók, mert minden héten újra egy nappal előre meg kell tervezniük a hétvégi vásárlásaikat. A nagy boltoknál bosszankodnak az eladók, mert felborult az élet- és a munkarendjük A kis boltoknál bosszankodnak a bolttulajdonosok, mert vasárnap nekik is családostul be kell állniuk a kassza mögé.
Pedig az alapötlet nem volt rossz. Csak alaposabban ki kellett volna dolgozni.
