HTML

Provokáció

Ismert és ismeretlen témák újszerű megvilágításban.

Friss topikok

  • F.M.J.: Korrekt poszt. Lehet vele azonosulni. A nácik és a komcsik mint már annyiszor a történelemben ism... (2024.02.15. 17:55) Ki kegyelmez az irgalmasoknak?
  • F.M.J.: Jogos. Még a cefrénél sem mindegy, hogy milyen gyümölcshöz milyet teszünk. Kivéve az alkeszeket. N... (2022.07.31. 16:18) Keveredés
  • szekertabor: @lenoardo999: Igazad van, túlságosan tömören fogalmaztam. MZP, aki az első fordulóban a harmadik h... (2022.04.13. 11:35) Hol a fiesta?
  • szekertabor: @alöksz róz: Nem szeretem a személyeskedést. Amúgy meg van 3 gyerekem, de tisztelettel úgy érzem, ... (2022.02.25. 15:37) Mellébeszélés - oltásellenesek vs. oltáspártiak
  • szekertabor: Zöld erdőben jártam, fecskendőt találtam. Vakcina? Vagy drog? Vagy kölni? Meggyógyít, vagy meg fog... (2021.04.14. 17:33) Locsolóversek saját kútfőből

Linkblog

A házasság intézménye

2011.10.28. 22:48 :: szekertabor

Benyó V.Bertalan: A házasság intézménye

"Menjen be az átokhozó víz a te belső részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod" (Féltékenységi törvény Mózes IV. könyve 5. rész 22.)

A házasság jogi, gazdasági, szociális, kulturális és teológiai szempontból is megközelíthető és definiálható képződmény.  Én azonban jelen dolgozatomban nem ezen szempontokból vizsgálom, hanem kialakulásának okaira, és az ebből eredő következtetésekre kívánok kitérni.

1. Miért jött létre a házasság intézménye?

Alaptételem, hogy a házasság eredendően nem a házasfelek igényeit (szeretet, biztonság, szex, vágy a gyermek után, stb.) hivatott kielégíteni, hanem az utódok testi-lelki egészségét, s ezáltal a közösség (faj) fennmaradását hivatott szolgálni.

Az emberiség tudatra ébredése óta tapasztalta, hogy közeli vérrokonok közösüléséből degenerált utódok jöhetnek létre. Ezért a közeli vérrokonok nemi kapcsolatának tilalma viszonylag hamar kialakult. A nemi partnerek válogatás nélküli váltogatása viszont sokszorosára növeli a veszélyt, hogy a partnerek között közeli vérrokon is található, és így a kapcsolatukból származó torz, kretén vagy életképtelen utódok gyengítik a közösséget. A faj fennmaradásának záloga - legalábbis a legutóbbi korokig - az erős és életképes utódok minél nagyobb számban való felnevelése volt. Így a közösség nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy puszta hanyagságból gyenge utódok szülessenek.

Hogyan lehet megállapítani a vérrokonságot? Csak a felmenők pontos nyilvántartásával, méghozzá legalább 2-3 generációig. Biológiai adottságainkból következik, hogy az anya kiléte általában a szülésnél könnyen megállapítható. Az apa kiléte azonban, vagyis hogy ki termékenyítette meg 9 hónappal korábban az anyát, korántsem olyan egyszerű kérdés. Ahol a partnerek gyakori váltogatása elterjedt gyakorlat, ott semmiképpen nem az.

Ezért aztán a nemi közösülés gyakorlatát szabályok közé kellett szorítani. Ezek a szabályok azt hivatottak garantálni, hogy egy adott fogantatás egy és csak egy apától származhasson. Vagyis hogy adott időpontban egy asszonynak csak egy férfival lehessen nemi kapcsolata, és ez a kapcsolat kellően dokumentált, és a közösségben köztudott legyen. Ez a szabályrendszer a házasság intézménye.

2. Mi következik ebből?

a)      Hogy a házasság elsősorban nem az egyén, hanem a közösség érdeke.

b)      Hogy a titokban kötött házasság nem házasság.
A hozzá kapcsolódó szertartás, rituálé a közösségnek, nem pedig az ifjú párnak szóló, egyértelmű kinyilvánítás. Legyen szó templomi esküvőről, vagy egy seprű átugrásáról, ez minden esetben a legtágabb értelemben vett közösség előtt történik.

c)      Hogy a házasfelek személyes vonzódása, ha nem is elhanyagolható, de mindenképpen alárendelt szempont a közösség érdekeihez képest.

d)     Hogy a házasság nem az abban résztvevők, hanem az abból származók érdekében köttetik. Az a házasság, amelyben eleve kizárható az utódok születése, legyen bármilyen tiszteletreméltó is, az eredeti funkciója szerint nem tekinthető házasságnak (a katolikus egyház nem is tekinti érvényesnek).

e)      Hogy a monogám házasság csak abban az esetben életképes modell, ha a nemzőképes férfiak száma stabilan megközelíti a szülőképes nők számát. Más esetben, ha pl. állandó háborúskodás miatt a férfiak száma stabilan jóval alacsonyabb a nőkénél, a poligám házasság a kedvezőbb. Egyszerű biológiai algebra: egy nőnek egyidejűleg egy férfitól származhat gyermeke, viszont egy férfinak egyidejűleg szinte korlátlan számú nőtől születhetnek gyermekei. Ezért háborús időszakban az egynejűség: fajfenntartási pazarlás.

f)       Hogy a többférjűség (poliandria) szükségszerűen szórványos, térben és időben elszigetelt és nehezen megvalósítható gyakorlat maradt, hiszen az apa egyértelmű megállapítását nem teszi lehetővé (bár leszűkíti a lehetőségek számát). 

g)      Hogy a házasság intézményét az adott közösség jogszabályok egész sorával védi:

Mózesi törvények:

·         A vérfertőzés tilalma halálbüntetés terhe mellett.

·         A (bizonyítottan) házasságtörő asszonyt és férfit meg kell kövezni (ölni). Értelme: a házasságtörő hajlamú asszony veszélyezteti az egész közösség egészségét, hiszen gyermekei apja sem most sem a jövőben nem állapítható meg bizonyossággal. A házasságtörő férfi szintén, hiszen nem állapítható meg biztonsággal, kiknek a gyermeke származik tőle.

·         Nem számít házasságtörésnek, ha a közösségen kívüli asszonnyal történik (rabszolga, prostituált, stb.), hiszen az ő gyermekeik úgysem vehetnek részt a közösség fajfenntartásában.

·         Az sem számít házasságtörésnek, ha hajadonnal történik, a férfi váltságot fizet, és nőül kell vennie a lányt.

·         Ha a férj féltékeny a feleségére, és házasságtörésre gyanakszik, a biztonság kedvéért egy rituális önátok keretében vetélést okozó folyadékot itattak az asszonnyal. Értelme: ha kétséges az ügy, biztonság kedvéért a magzatot el kell pusztítani.

3. Konfliktusok:

Ha átnézzük, hányan és miket írtak a házasságról, azt az általános benyomást kapjuk, hogy a házasfelek részéről sokkal több lemondást és áldozatot követel, mint amennyi előnnyel jár. Azon bölcsességek száma, amelyek a házasságot a boldogság forrásának állítják be, elenyésző azokéhoz képest, amelyek a házasság hátrányait ecsetelik.

·         Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.
Friedrich Nietzsche

·         A szexet Isten teremtette. A házasságot a papok.
Voltaire

·         A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.
Gyökössy Endre

a. A férfi és a női szerep közötti „igazságtalan” különbség

A házasság látszólag mostohábban bánik a nőkkel, mint a férfiakkal (persze a férfiak ezt vitatják). A nőnek több dologról kell lemondania (siker, karrier, a többi férfi), míg a férfiak további sikereket érhetnek el pályájukon, és (poligám kultúrákban) további nőkkel léphetnek kapcsolatra. A mérleg másik serpenyőjében persze ott van, hogy a férfiakra hárul a közösség védelme és a család gazdasági hátterének biztosítása.

b. Az egyén és a közösség érdekellentéte

Úgy tűnik, hogy a házasság intézménye pontosan az egyéni érdekek és szükségletek valamint a közösségi érdekek ütközőpontjában áll, talán egyedülálló módon.

·         A közösségi szempontok: a közösség lélekszámának, egészségének, gazdasági és kulturális teljesítőképességének fenntartása, gyarapítása.

·         Az egyéni szempontok: szerelem és szexuális késztetések, önmegvalósítás, szabadság, kényelem.

A házasság modern felfogása keveri az ellentétes elvárásokat - ettől is válik instabillá.

Gondoljuk csak meg: az, hogy szexuális kapcsolatra kívánunk lépni valakivel, biológiai szempontból a fajfenntartáshoz kell. Elméletileg a génjeinket azzal az egyeddel kívánjuk továbbörökíteni, aki a legtöbb és legéletképesebb utód nemzéséhez és felneveléséhez segíthet. Ebből a célból különböző fajok különböző stratégiákkal élnek. Vannak fajok, ahol a nagy számok törvénye alapján minden egyed mindenkivel szaporodik, és több-ezer vagy millió utód közül a legéletképesebbek maradnak fenn. A fejlettebb fajoknál egyre csökken az utódok száma, és egyre inkább a megtermékenyítés pillanatára, a hímivarsejtekre korlátozódik az „erősebb győz” szempont. Az embernél egyszerre létezik az erős szexuális késztetés, hogy minél több alkalmas egyeddel közösüljünk, ami érzelmileg és értelmileg egyaránt befolyásol minket, és a relatív csekély számú utód kihordására és felnevelésére való képesség, ami a legnagyobb óvatosságot és a leggondosabb (hosszú távú) partnerválasztást indokolja.

d. A párválasztás konfliktusa:

Alapvetően az előző pont egyik alpontja. Ha az egyénre bízzuk a párválasztást, akkor jó eséllyel olyan szempontok mentén dönt, amelyek a nagyszámú egészséges utód nemzéséhez szükségesek (szerelmi faktor). Olvastam egyszer egy tanulmányt, ami leírja, hogy a vonzónak tartott vonások (nagy mell, hosszú combok, széles csípő, stb.) hogyan képezik le a termékenységet. Azonban ez ritkán esik egybe azokkal a szempontokkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a házastársak sokáig biztos családi hátteret biztosítsanak a gyermekek felneveléséhez (megbízhatósági faktor). Ezeket a szempontokat a közösség általában jobban meg tudja ítélni, mint az egyén.

c. A szexuális öröm és a gyermeknemzés konfliktusa

Biológiailag a nemi élet örömszerzés forrása (oxitocint szabadít fel), ezáltal is ösztönzőleg hat. Az ember azonban képes öncélúan gyönyört kiváltani, és ezzel a közösségi eszközt individuális céllá teszi, leválasztva a fajfenntartás közösségi szükségletéről. Vagyis nem abban éljük meg a kielégülést, hogy új utódokat hozunk világra, hanem abban, hogy utódnemzés nélkül jutunk el a nemi örömszerzéshez.

 

4. Az intézmény jelene és jövője:

Az évszázadok és évezredek során a házasság eredeti rendeltetése elhomályosodott, formailag individualizálódott, és tartalmilag spiritualizálódott. Ennek következtében a hozzá kapcsolódó szabályrendszer és társadalmi elvárások fellazultak.

·         A regény műfaja idealizálta és széles körben elterjesztette a szerelmi házasság eszményét. Ezzel csak egy gond van: a szerelem nem olyan tartós, mint amilyennek a házasságnak kellene lennie.

·         A 19-20 sz. folyamán felgyorsuló technikai fejlődéssel kicsúszott a társadalom kezéből a párkapcsolatok felett gyakorolt kontroll, míg az egyének egyre nagyobb szabadságot kaptak ezen a téren:

·         A motorizáció lehetővé tette, hogy a fiatalok az ismerős közösségtől nagy távolságra folytassák az ismerkedést, távol az idősebbek figyelő tekintetétől.

·         A művi fogamzásgátlás lehetővé tette a szexuális örömszerzést, kizárva ebből a gyermeknemzés felelősségét.

·         Az orvostudomány és a genetika fejlődésével ma már utólag is biztonsággal kimutatható a vérrokonság, vagy a recesszív defektusok felerősödésének veszélye.

Így a házasság eredeti közösségi funkciója több irányból is helyrehozhatatlan sebeket kapott.

Mivel a házassághoz kapcsolódó szabályrendszer és társadalmi elvárások fellazultak, a pusztán két személy kölcsönös vonzalmán alapuló házasság a külső társadalmi nyomás hiányában roppant instabil lett, könnyen szétfeszíti a legkisebb belső feszültség is.

E tényezők hatásai a fejlett nyugati társadalmakban már érezhetőek. Csökken a házasságkötések száma, nő a házasságon kívüli kapcsolatok száma. Még az érzelmi biztonságra törekvők is szívesebben választják az együttélést, mint a formalizált házasságkötést.

Az intézmény jogi támasztékai is megroppantak; ahogy az intézmény elveszíti társadalmi támogatottságát, úgy veszíti el a hozzá kapcsolódó kizárólagos jogokat. Emancipálódnak az együttélés egyéb formái, beleértve az egynemű kapcsolatokat is.

A jóléti társadalmakban a gyermekvállalás és nevelés közösségi szempontja háttérbe szorult az individuális törekvésekkel szemben. A technikai fejlődés milliók számára teremtette meg azt az illúziót, hogy elég csak saját magukkal törődniük. Ám látnunk kell, hogy ez a lehetőség a szegényebb, hagyományos társadalmakon való élősködés alapjára épül (lásd a nyugdíjrendszer csődje).

Ma az individualizmus korszakát éljük, amelyben minden akkor jó, ha az egyén alapvetően önző céljait szolgálja.  Ám láthatóan ez a korszak el fog múlni, mert gazdaságilag és ökológiailag fenntarthatatlan. Hogy a házasság intézménye gyökereit veszítve át tudja-e vészelni ezt a korszakot, erre nem tudhatjuk a választ.

(elhangzott Budapesten a Filozófiai Vitakör 2011.10.28-i ülésén)

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://provo.blog.hu/api/trackback/id/tr773337215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mikrobi 2012.11.26. 13:53:00

Ez egy durván csúsztató, még a házasság zsidó felfogását is eltorzító bemutatása a házasságnak. A Szentírás tele van a házasság magasztosságáról, a férfi és a nő egyenjogúságáról, felelősségvállalásról, hűségről szóló szövegekkel. Aki szereti a házastársát, az le tudja győzni a nehézségeket, ellenben rengeteg örömet talál benne.

szekertabor · provo.blog.hu 2012.11.27. 20:49:01

@Mikrobi: Erre a kifakadásra nem lehet érdemben reagálni, sem értelmes párbeszédet építeni. Ha vannak érveid, azokat örömmel megvitatom.

Ám felhívom a figyelmedet, hogy a fenti előadás nem teológiai szempontból közelít a témához, mivel a házasság intézményét sokkal ősibbnek tekinti, mint az intézményes vallást. Ahol az általam leginkább ismert vallási alapkönyvet, a Szentírást idézem, ott az ok nem teológiai, hanem elsősorban az, hogy nem tudok régebbi írásos forrást, amit a mi kultúrkörünkben sokan ismernének, és használnának.
süti beállítások módosítása