Olvastam néhány indulatos írást az új egyházügyi törvényről, és ennek okán elolvastam az új törvényszöveget is. http://www.parlament.hu/irom39/03507/03507-0102.pdf A cikkek írói Bartus és TGM vagy nem olvasták a törvény szövegét, vagy nem értették, vagy tendenciózusan csúsztatnak. A törvény lényegesen jobb és tisztább, mint az eddigi. Mindazonáltal néhány elvi szempontból nem tudom elfogadni a benne foglaltakat.
Régen hangoztatott véleményem, hogy a magyar jogrendből lényegében törölni kellene az egyház szót.
Vallási, hitéleti téren ugyanis az állam nem kompetens, ez a törvény általános, a vallásszabadságot érintő részében ki is van fejtve. Mármost normális esetben egyház nem az állam kedvéért jön létre, és nem az állam szabja meg annak feltételeit, hanem hitkérdésről van szó (a magyar egyház szó jelentése üdv-ház). Tehát annak törvényi rögzítése, hogy melyik közösség jogosult magát egyháznak nevezni, és mik ennek a hitbéli kritériumai, egyszerűen értelmetlen, ellentmond annak az elvnek, hogy az állam hitkérdésekben nem kompetens.
Az államnak minden vallási közösséget, amely jogi személyként kíván működni, vallási egyesületként kellene kezelnie. Az ugyanis, hogy egy iskolát, kórházat, idősek otthonát, stb. világnézetileg elkötelezett egyesület vagy egy hímzőszakkör tart fenn, mindaddig nem érdekes, amíg betartja a jogszabályokat és értékes szakmai munkát végez. Így az állam megkötheti a különmegállapodásokat minden olyan civil szervezettel, amely kiemelkedően közhasznú tevékenységet folytat, és fittyet hányhat arra, hogy tagjai részt vesznek-e bármilyen vallási tevékenységben. Ugyanígy egyforma szigorral járhatna el egy vallási vezetővel és egy barlangász egyesület vezetőjével szemben, amennyiben azok maradandó testi vagy pszichés károsodást okoznak követőiknek, vagy más módon törvényt sértenek.
Persze, mint az egyházak létrejötte óta mindig, most is a pénz körül fordul meg a dolog. Látnunk kell, hogy ma az egyházak gazdálkodása nagyon is támaszkodik az államra. Az állam szedi be a jövedelemadót, amelynek 1%-a úgy jut el az egyházakhoz, hogy felhasználása nem ellenőrizhető. Mondhatjuk azt is, hogy a hitéleti kiadásokhoz az állam ilyen módon hozzájárul. Az adományokról szintén csak belső elszámolás zajlik, az egész leginkább egy pénzösszedobós baráti teadélután elszámolási rendszeréhez hasonlít, ami - lássuk be - egy többmilliós létszámú egyház esetén némileg komikus. Ezen túlmenően jelentkeznek az intézmények, amelyek fenntartása szabályozottabb pénzügyi körülmények között történik, viszont ezek az intézmények kivétel nélkül az állam tápláló csecsén csüngenek.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy több száz kisegyház jött létre az elmúlt évtizedekben, amelyek többnyire valamelyik állami pénzcsap alá álltak, és hitéleti tevékenységet nem folytattak, vagy amit folytattak, az nem indokolta önálló egyház létrejöttét. Magam is ismerek egy kisegyházat, amelyik lényegében egy - az állami támogatás révén - jövedelmező karitatív intézményhálózat üzemeltetése végett alakult, de valójában egy nagy történelmi egyház tagjaiból áll. Ezek a kisegyházak most felháborodottan észlelik, hogy a magánhaszonnak vége, ezért - ez a leginkább árulkodó jel - Amerikának panaszkodnának a feléledő vallási intolerancia miatt.
Vannak, akik tagjai egy nagy történelmi egyháznak (egyébként a keresztény-keresztyén álláspont szerint csak egy egyház létezik és abban több felekezet), de egy olyan gyülekezetbe járnak, amelyik nincsen bejegyezve, és nem jogi személy. Mindez nem gátolja őket abban, hogy együtt imádkozzanak, hogy vallási és hitéletet éljenek, bibliát olvassanak, vagy Istent dicsérjék. Nem tartanak fenn iskolákat, de ez egyelőre nem is áll szándékukban, viszont evangelizálni így is tudnak. Kiadásaikról maguk gondoskodnak. Senki nem gátolja őket ebben.
Ha a magyarországi Böszme-hívők annyian lennének, hogy gyermekeik vallásos nevelésére saját iskolát kívánnának alapítani, semmi akadálya. Ahogyan a vegetariánusok egyesülete is alapíthat iskolát. Az állami normatíva mindkét esetben jár. A járulékos állami támogatás azonban az új törvények szerint csak a bejegyzett egyházakat, és közülük is csak azokat illeti meg, akikkel az állam külön megállapodást köt és én ezt nem helyeslem. Azt tartanám jónak, ha az állam vallási kötöttségek nélkül vizsgálhatná a dolgot, és ha a vegetariánusok jobb iskolarendszert tartanak fenn, mint a Böszme-hívők, akkor velük kössön külön támogatási megállapodást.
Egyházüldözés pedig Magyarországon egyelőre csak a zavaros fejűek elméjében létezik.