Tegnap a Kossuthon a Napközben végén 10.30-tól beszélgetés zajlott a háziorvosi rendelőkben bevezetett telefonos időpontkérési rendszerről. Sok mindenről szó esett, például az abszolút nem idevágó internetes magánorvos-választásról, de az alapproblémát éppen csak súrolniuk sikerült.
Mi a helyzet valójában? A háziorvosi rendelőkben mindenki frusztrált. Vagy azért, mert beteg, vagy azért, mert nem szeretne az lenni, márpedig a sok krákogó, tüsszögő kriptaszökevény között tutira összeszed egy kétoldali tuberkolózist. Mégis ott kell ülnie, ha meg akarja szerezni/hosszabbítatni a jogsiját. Tehát mindenki úgy érzi, kibírhatatlan ez a várakozás.
Nálunk a rendelési idő kezdetén többnyire még nyoma sincsen az orvosnak. A várakozók 20-30 percet várnak, amíg a doktor úr megjelenik, további 15-20 percet, amíg megissza a kávéját és lebonyolítja a telefonjait. Akik erre az időre voltak bejelentve, megszívták (persze a többiek is). A páciensek ezalatt árgus szemmel vizsgálják egymást, és számítgatják, ki-ki után következik, esetleg ki az, aki előre kért időpontra jött. Az idősebbje nem is törődik a fix időpontos bejelentkezőkkel, "én jöttem előbb!" felkiáltással és rögbijátékosokat megszégyenítő csípőmozdulattal löki félre a szerinte jogosulatlan előnyszerzés céljából befelé igyekvőket.
Ugyanis nincsen információ arról, hogy kik és hányan jelentkeztek be a rendelésre. Ráadásul a telefonos időpontkérés csak akkor működőképes, ha a megbeszélt időpontban az orvos valóban fogad. Ha a megbeszélt időpontban még meg kell várnunk, hogy az egy órával előbbi időpontra érkezettek sorra kerüljenek, vagy egyáltalán elkezdődjön a rendelés, megette a fene az egészet. Hiszen az egész rendszer arra lenne jó, hogy a váróban csak az az egy páciens üljön, aki az adott időpontra bejelentkezett, és a betegek ne a rendelőben kapják el egymás nyavalyáit.
Ráadásul a betegség nehezen tervezhető előre. Ha egy reggel rettenetes torokfájással ébredek, és egy hangot sem tudok kiadni, vagy kiadós okádással keltem fel, aznapra már biztosan nem kapok időpontot. Ha viszont nem vizsgálnak meg, másnapra már jó eséllyel meghalok, vagy krónikus szövődmények lépnek fel. Ki az, aki akár 2-3 napra előre meg tudja jósolni, hogy fogja érezni magát. Pedig egy dolgozónak pont emiatt lenne fontos, hogy gyorsan és flottul letudja az orvosi vizsgálatot. Aki betegszabin van, vagy nyugdíjas (esetleg diák), az tulajdonképpen jobban ráér orvosnál üldögélni, mint aki csak most lett rosszul.
Az igazság az, hogy a háziorvosok túlterheltek. Túl nagy klientúrát kell vállalniuk a megélhetéshez, ezért állandó időzavarban dolgoznak. A háziorvosi váróterem, ahol egy-két páciens színes magazinokat lapozgatva nyugodtan vár a sorára, mindaddig illúzió, amíg pl. az orvosnak minden nap addig kell fekvőbetegekhez szaladgálnia, amíg le nem kési a rendelési időt.
Persze valamit így is lehetne javítani a helyzeten. Be lehetne vezetni pl. a sorszámtépős rendszert. Lenne a rendelőben egy sorszámosztó gép (vagy asszisztens), ahol benyomom a megfelelő gombot, pl. rosszullét, vagy megbetegedés, vagy felülvizsgálat, vagy gyógyszerfelírás. A rendszer kiad egy sorszámot, amire az is rá van írva, hogy hányan várnak még előttem, és hogy kb. mikor kerülhetek sorra. De ha telefonon vagy a háziorvosi honlapon előre kérek időpontot, előnyt élvezek az adott vizsgálati-kezelési területen. Nem kell fölöslegesen órákat ülnöm a fertőzöttek között, végezhetem a többi dolgomat nyugodtan, elég a saccolt időpontban megjelenni. Amikor pedig felvillan a számom a kijelzőn, bemehetek.
Ez a rendszer ráadásul lehetővé tenné a rugalmas munkamegosztást is. Ha egy orvost végképp elborít a munka a településen kitört vírusos hasmenés-járvány miatt, a páciensek egy részét át tudná irányítani a szomszéd orvoshoz. Helyettesítés így is előfordul, de ilyenkor is tehermentesíthetnék egymást a dokik.
Mielőtt pedig sápítozni kezdenénk, hogy honnan lenne erre pénzük az orvosoknak, egyáltalán nem a háziorvosokkal vetetném meg ezt a rendszert. Vegye meg a Szócska Miklós államtitkársága az összesnek. Hálózatba kötött számítógép minden háziorvosnak van, meg kell íratni a célszoftvert, megvenni a kijelzőket, és a sorszám-nyomtatókat, és kész. Ha a doki nem akarja az asszisztenst fárasztani a sorszámosztással, akkor vehet a váróba egy sorszám-terminált, na ez lenne az ő költsége.
Orvoshoz járni nem jó. De picit lehetne segíteni, hogy ne testileg-lelkileg betegebben jöjjünk el onnan, mint ahogy érkeztünk.
