A jelen helyzetben valószínűsíthető, hogy Orbán Viktor és a FIDESZ sorozatban harmadszor is győzni fognak a választásokon. Mindezt azonban leginkább a következőknek köszönhetik:

• Még nem felejtette el mindenki a megelőző időszakot, amit Gyurcsány Ferenc neve fémjelzett.
• Az elmúlt 8 év gazdasági szempontból sikeres volt.
• Az ellenzéki erők sem összefogásra, sem értelmes üzenetek megfogalmazására nem képesek.

Az általános elégedetlenség azonban nőttön nő, és ez akkor is igaz, ha leszámítjuk, hogy a kereskedelmi médiumok, és a sajtó részéről folyamatos zaklatásnak, lázításnak vagyunk kitéve. Ez az elégedetlenség pedig instabillá teszi az országot, ami senkinek sem érdeke.

Mi az emberek ingerültségének fő oka? Én azt hiszem, az, hogy az információáramlás egyirányúvá vált. A FIDESZ mindig gyenge volt kapcsolattartásban (nem mintha a többi sokkal jobb lenne). Csak akkor keresték az embereket, ha valamit kérni akartak tőlük (4 évente egyszer), a köztes időben pedig még a telefonszámukat is elvesztették. A legtöbb ember nem tudja feltenni a kérdéseit, nem tudja elmondani a problémáit, és arra sincsen lehetősége, hogy jobbító javaslatokkal éljen, mert egyszerűen nincsen kinek. Ehelyett telibe kapjuk a végletekig leegyszerűsített, lebutított kormányzati propagandát, ami mindenhonnan árad, hírműsorokból, reklámokból, plakátokról és fizetett telefonhívásokból. A nemzeti konzultációnak becézett közvélemény-kutatás  csak arra szolgál, hogy a kormány alibiként használja, amikor olyan intézkedést kíván végrehajtani, ami vagy idehaza, vagy az EU, ENSZ, Világbank, stb. esetében kicsapja a biztosítékot. A képviselőnket négy évente egyszer, ha látjuk, amikor arra buzdít, hogy szavazzunk megint rá. És ha valaki olyan vezető pozícióban van, hogy módjában áll szélesebb nyilvánosság előtt kritikus hangot megütni, a kormánypárt részéről azonnali ingerült és türelmetlen válaszreakcióban részesül, ami a közemberben azt az érzést erősíti, hogy megszólalni nem lehet, de nem is érdemes.

Ez azt az érzést erősíti az emberekben, hogy a fejük felett döntenek róluk, és az ő véleményük nem számít. Lehet, hogy most jó irányba mennek a dolgok, de ha az állam valami ostobaságra készül, tehetetlenek vagyunk. Minimum tömegtüntetéseket kell ahhoz szervezni, hogy átlépjük a döntéshozók ingerküszöbét, de akkor sem meghallgatnak (érdemi intézkedés), hanem lecsitítanak (szájbetömés). Ettől válik az egész hazai politikánk frusztrált, artikulálatlan ordítozássá mindkét oldalon.

Mit lehetne tenni, hogy ne így legyen? Amit most leírok, az bármelyik pártra igaz lehet, amelyik tömegbázissal rendelkezik:

Ki kell dolgozni a személyes információáramlás formális csatornáit. Az egyéni képviselőket kötelezni kell arra, hogy a választókerületükben minden településen évente egy alkalommal személyes közmeghallgatást tartsanak. A tagság részére számon kért feladatul kell adni, hogy az ismert szimpatizánsokkal (akik valaha is bekerültek a címjegyzékbe) tartsák a kapcsolatot, beszélgessenek velük, szervezzenek 5-10 fős teadélutánokat, ahol meghallgatják őket. Vagyis a jó hangulatú beszélgetések során felmerülő kérdéseket megbeszélik, a jó ötleteket, javaslatokat, meg nem válaszolt kérdéseket felsőbb szintre továbbítják. Felsőbb szinten ezeket feldolgozzák, összesítik, ha tudják, megválaszolják, ha nem, még feljebb továbbítják. Meg kell oldani, hogy egy kérdés se maradjon megválaszolatlan, egy javaslat se akadjon el inkompetens embernél, ha szükséges, a miniszterelnökig (pártelnökig) jusson el, ami az ő kompetenciájába tartozik. A válaszokat pedig ugyanazon csatornán keresztül juttassák el azokhoz, akiktől elindult.

Ennek kettős haszna lenne az adott párt szempontjából. A tagság állandó feladattal lenne ellátva a ciklusban, mindenki értékes munkát végezhetne. A szimpatizánsok végig látótérben maradnának, könnyebb lenne mozgósítani, mindenkiről tudni lehetne, hogy mire alkalmas és mire hajlandó a párt érdekében (szavazatszámlálás, agitáció, stb.). A problémák még azelőtt tudatosulnának a párt vezetésében, mielőtt kezelhetetlenné válnának. És a rengeteg, ma még kihasználatlan szellemi tőke sokkal nagyobb részét lehetne hasznosítani, ahelyett, hogy mindenre néhány túlterhelt szakértőnek kelljen megoldást találnia. Végső soron pedig a bizalom és összetartás érzése megerősödne a pártvezetés, és a szavazók között.

16 évvel ezelőtt a polgári körök létrehozták a lánc legalsó tagját. Ha a FIDESZ idővel nem hagyja magára ezeket, hanem kiépíti a bizalmi kétirányú interaktív politizálás csatornáit, most lenne mire támaszkodnia. Ehelyett ma két dologra építhet, múltbeli eredményeire és ellenfelei kisszerűségére. Ez ma még biztos talajnak látszik. De mi lesz, ha egyszer komoly kihívóra akad?