Az a jogszabály, amely kimondja, hogy az emberiség elleni (ezen belül a háborús bűnök) soha nem évülnek el, a józan ész szerint nem az egyszerű emberekről íródott. Nem rendőrökről és nem katonákról, lettek légyen bármilyen vérszomjas vadállatok, hanem politikusokról és egyéb hatalmasokról. A háborús bűnöket azért kellett kivonni az elévülés hatálya alól, mert a felelősségrevonás lehetősége a hatalommal rendelkezők esetében korlátozott. Túl sokáig kell várni, hogy egy-egy politikus már ne élvezze a pénz és a hatalom védőernyőjét, és eljárás alá vonhassák.Azonban ezzel a jogszabállyal ma olyan módon élnek vissza, ami elvileg nem lehetett az eredeti jogalkotás célja. Ugyanis véleményem szerint háborús bűncselekményt csak hatalmi helyzetből lehet elkövetni. Vagyis nem lenne szabad háborús bűncselekményként kezelni a háborúban elkövetett cselekményeket, ha azok nem okozói, hanem okozatai a háborúnak. Tehát nem lehet cél felkutatni és megbüntetni mindenkit, aki valaha rosszat tett egy háborúban, viszont felelősségre kellene vonni minden döntéshozót, aki ezt lehetővé tette, és még nem verte érte eléggé az Isten.
Ezen kívül a jogegyenlőséget sértő módon tesz különbséget bűncselekmény és bűncselekmény között, ha pl. egy gyilkosság azért nem évül el, mert az elkövető hazája az adott tett idejében éppen hadban állt, míg mások megúszhatják, ha békeidőben követtek el katonai jellegű vérengzést. Mi magyarok ezt keserűen tapasztaltuk, amikor az 56-os sortüzek felelőseit éppen az elévülés miatt mentették fel (a forradalmi helyzet nem háborús helyzet). Arról pedig még csak nem is hallottam, hogy egykori szovjet katonákat állítottak volna bíróság elé tömeges nemi erőszak, fosztogatás és kegyetlenkedés vádjával. A kettős mérce kifogástalanul működik.
Nézzünk meg három légből kapott példát.
- Egyik antihősünk legyen B.N., szabóinas, aki 1943-ban 26 évesen csendőrként teljesített szolgálatot, és zsidókat deportált a lágerekbe. Különösen brutális fráter hírében állt, emiatt többször folyt ellene fegyelmi eljárás. Parancsnokai zömmel szemet húnytak, mivel a parancsokat hatékonyan teljesítette. 1945-ben Ausztráliába menekült, családot alapított, birkákat tenyésztett először béresként, majd a saját farmján. 1988-ban tönkrement. 1994-ben hazaköltözött, majd 1996-ban leállt az egyik veséje, azóta dialíziskezelésre szorul. 2000-ben bíróság elé állították háborús bűncselekmények vádjával. Jogerős ítélet még nem született.
- Másik antihősünk dr. Sz.A., 1938-tól Abaúj vármegye képviselője az Országházban, szélsőbaloldali eszméket valló szónok, aki minden alkalmat megragad, hogy a nemzet testén élősködő idegen csőcseléket okolja minden rosszért. A nyilasokat túlságosan puhának tartja, a Numerus Clausus-ról pedig azt a véleményét hangoztatja, hogy kár volt törvényeket hozni a zsidók érdekében. A német megszállás idején államtitkári rangot visel, a deportálások logisztikai feladatait bízzák rá. 1945-ben családjával Argentínába menekül, és kimenekített vagyonából sikeres ipari vállalkozásba kezd. Vagyonából bőkezűen támogatja a külföldi magyar nyelvű sajtót, 2003-tól diplomáciai megbízottként tartja a kapcsolatot Magyarországgal. Mivel vér nem tapad a kezéhez, és közben nevet változtatott, nem sikerül ellene vádat emelni.
- Utolsó fiktív antihősünk E.P., esztergályos, 1938-tól kommunista. Fél évet ül illegális röpirat-terjesztésért. A háború alatt munkaszolgálatos, rövid ideig Újvidéken partizán. 1945 után az ÁVH-ban folytatja, gyorsan emelkedik a ranglétrán. Különösen brutális vallatótisztként több tucat ember haláláért vagy megrokkanásáért felel (köztük papok és fiatalkorúak is voltak). 1956-ban a Kossuth téren a minisztérium tetejéről lövi a tüntetőket, majd a forradalom győzelme után menekülés közben lelő egy asszonyt és a kislányát, akik felismerték őt. 1959-ben Kádár János kitünteti a Munkás-Paraszt Hatalomért érdemrenddel. A Belügyminisztérium főosztályvezetőjeként kiemelt juttatásokkal megy nyugdíjba. Leszármazottai mind diplomások, három közülük politikai pályán van, néhányan területi KISZ-titkárságig viszik, ezek ma mind sikeres üzletemberek. Parkinson kórban szenved. 1992-ben E.P. ellen vádat emelnek az 56-os gyilkosságok miatt, de a bíróság elévülésre hivatkozva felmenti.
Vadállatként viselkedő emberek sajnos mindig voltak és lesznek. Most, hogy a nácivadász szervezetek kifogynak a célpontokból, lassan el kellene tűnődni azon, hogy ők nem követtek-e el emberiség elleni bűncselekményeket, amikor egyes embercsoportok jogegyenlőségét megszűntetve különleges jogi eljárás alá vonták az ő általuk kipécézett személyeket. Nem tartom helyesnek, hogy ugyanazért a bűnért egyik közembert élete végéig üldözzön a törvény, a másikat pedig csak húsz évig.
Ideje lenne elgondolkozni azon, hogy nem kellene-e újraírni és pontosítani az emberiség elleni bűntettekről szóló paragrafusokat. Hogy senkit se lehessen korlátlan ideig üldözni, csak a tett idején bírt valódi hatalma arányában.
