Tíz évvel ezelőtt egy pedagógus kollégámmal azon tűnődtünk, miért egyre alacsonyabb a TV műsorok színvonala - úgy kulturális mint erkölcsi értelemben. Akkor azt találtam erre mondani, hogy ezért bizony közvetve mindannyian felelősek vagyunk, akik bankkártyával vagy folyószámlával rendelkezünk. Miután a betéteink kamata attól függ, hogy a bank a pénzünket mennyire nyereséges üzletekbe fekteti, a TV csatornák legnagyobb részvényesei pedig bankok, így mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy a TV csatornák minél nyereségesebbek legyenek, ezért abba az irányba mozgatjuk őket, hogy ne értékes, hanem népszerű műsorokat sugározzanak.
A tartalmi szabályozás célja, hogy a TV (és egyéb média) által az anyagi haszon érdekében a társadalomban okozott károkat csökkentse vagy megelőzze, a hasznosságot pedig növelje, más szavakkal: az elsődleges üzleti megfontolásokkal szemben arra kényszerítse a csatornákat, hogy gagyi helyett értékes műsorokat sugározzanak.
A kereskedelmi TV ugyanolyan nagyvállalat, mint a többi. Kizárólag a részvényesei érdekeit kell szem előtt tartania, az pedig a minél nagyobb profit. Ennek érdekében a TV maximalizálja a bevételeit. A bevételek növelése = a hirdetési percdíjak növelése. A hirdetési percdíjak pedig a nézettségtől függenek. A nézettség kétféleképpen növelhető: igényes és relatív drága műsorok adásával, vagy az igényszint leszorításával, és azután igénytelen és relatív olcsó tömegműsorok sugárzásával. Hosszú távon ez minimalizálja a kiadásokat és maximalizálja a bevételt. Ugyanúgy, mint az iparban, ahol a cég olcsó, a környezetet szennyező technológiákkal akar minél drágábban értékesíthető termékeket előállítani.
A haszon növelésének nem állhatnak útjába holmi szabályok és konvenciók. Ha a TV olcsón tudna ezzel nagy nézettséget elérni, és vezetőinek nem kellene félniük a börtöntől, simán beleznének ki élő embereket élő betelefonálós adásban. Ezért kártékony ostobaság azt hangoztatni, hogy a piac önszabályozó módon gondoskodik a műsorszínvonal emeléséről.
A tartalmi szabályozás csak ott érhet el eredményt, ha a szankció a műsorhoz kapcsolódó teljes profit elvesztésével fenyeget. Ha az adott csatorna előbb vagy utóbb komoly veszteséget kénytelen elkönyvelni a trágár, erőszakos vagy pornográf tartalmak sugárzásáért, az elegendő visszatartó erővel bírhat.
Én személy szerint azt tartanám helyesnek, ha a műsorra kirótt bírságot a műsor és a megelőző ill. követő 30 perc reklámbevételének 80-90%-ban állapítanák meg abban az esetben, ha szabálysértő a tartalom. Ez nem tenné lehetővé a szabálysértő tartalmak előzetes betiltását (ami ugyebár ütközne a sajtószabadsággal), de kellő visszatartó erőt jelentene a "bűnismétlés" tekintetében.
Ha anyagilag nem éri meg nagy nézettségű, de szabálysértő műsorokat sugározni, akkor sem a csatorna, sem a részvénytulajdonosok, sem a tőlük függő lakosság, vagyis mi, nem leszünk érdekeltek ezek előállításában és terjesztésében. Aki darabolós horrort (vagy pornót) akar nézni, az majd kikölcsönzi vagy megveszi a DVD-t (vagy letölti a netről), de nem a TV-től várja majd, hogy esti mese helyett ezt nyomja. Aki pedig műveletlen, trágár, antiszociális prolik kommunikációjára kíváncsi, az beszélgető- és valóságshow-k helyett felszállhat a HÉV-re, és hallgathatja az ott folyó mélyenszántó diskurzusokat.
Update: Nem azért hoztam példának a tömegközlekedést, mintha ott csupa Maónika Show figura közlekedne, hanem mert ott az emberek nyilvánosan beszélgetnek, mások pedig ugyanúgy hallhatják, mint egy valóságshow szereplőit. Elnézést, ha valaki ezen megsértődött.
